#3.~ Buli

Szιαszτ๐к .

Nos, hát itt az új rész! Ez a rész az egész történetnek a kezdete. Innen indul minden. Mivel ebben a részben már Justin is szerepel. Ez a fejezet az egész történetnek a kezdete. A főszereplők találkoznak, és az események megindulnak. Szóval a két főszereplő, Justin és Nicole életét lehet majd soron követni. (bár ez egyértelmű volt). Remélem tetszeni fog ez a fejezet! Jó olvasást! :)

Tamara. 

   Vagy tíz ruhát próbáltam fel. Végül egy egybe részes, fekete szoknyát választottam. Éppen hogy a combomat takarta. Direkt választottam ilyen kihívó öltözetet. Úgy érzem ez a ruha a ma estéhez pont jó lesz és illik is hozzá. Egy fekete, flitteres magassarkú cipő mellett döntöttem. A sminkemre nem fordítottam különösebb jelentőséget. Csupán fekete szemceruzával kihúztam a szemem.- az átlagosnál egy kicsit vastagabbra. A szempillámon pedig fekete spirállal húztam végig. A hajamat teljesen kivasaltam. Az apróbb dolgokat még elvégeztem, de még így is maradt időm. Kilenc órára jönnek értem Vickyék. Még volt fél órám. Lementem és még pár szót váltottam az édesanyámmal. 

Már fél úton jártunk a Los Angeles-i klubba. 

- Igazán kicsípted magad! - mutatott rám Vicky. 

- Igen. De látom, te sem fogtad vissza magad. - ő egy mini bőrszerkóban volt. Mini szoknya, és a felsője szinte csak a melleit takarta. 

- Ja, igen. Remélem felszedek valami helyes pasit. 

- Khmm.. - Mike színlelt köhögést, miközben a kocsit vezette. - Vicky csak legyintett. 

- Neked is találunk valakit. - terelte el a szót Vic.

- Kösz. De inkább én intézem a dolgaim! - feleletem. 

Az út végéig még beszélgettünk. Próbáltam olyan témát felhozni, amibe Mike is bele tud szólni. Ezért az elmúlt évekről beszélgettünk, hogy mi minden történt velünk. Ugyan is mikor Mike és Vicky szakítottak, Mike elköltözött. Ennek már lassan négy éve. De most vissza jött, és újra itt lakik Los Angelesben. 

- Megérkeztünk. - szólalt meg Mike. 

- Szuper. - vágtuk rá egyszerre a barátnőmmel. 

Szerencsére VIP jeggyel rendelkeztünk, így nem kellett a végtelen sorba beállni. Egyből beengedtek minket. Mindannyian kértünk egy koktélt, kezdésnek. A zene ordított, meg is lehetett volna süketülni. Teljesen fel ment bennem az adrenalin. Mind a hárman elmentünk és közösen táncoltunk. Lehetséges, hogy már több órája itt vagyunk a táncparketten. Én egy kissé kifáradtam, így elmentem és leültem a pulthoz. A srácok ott maradtak és folytatták a táncot. Én kértem egy újabb koktélt. Körbenéztem a táncoló tömegen, mindenki jól érezte magát. És még én is. Nagyon is jól éreztem magam. A pultnál nem ültek túl sokan, az emberek inkább táncoltak. Rajtam kívül csupán csak hárman ültek a pultnál. Miközben az italomat iszogattam, észrevettem, hogy valaki még ül itt. Csak ő teljesen be volt húzódva a sarokba. Ő is egy koktélt iszogatott. Elég sokáig figyeltem, de még mindig nem láttam teljesen az arcát. Férfi az illető, egészen biztos. Az öltözete stílusos, látszik, hogy ad a külsejére. Még mindig az arcát fürkésztem. Na ne. Ez lehetséges? Vagy csak csal a szemem? Ez tényleg Ő? Nem hittem a szememnek. Ahogy felismertem az arcát, már-már biztos voltam benne. Az illető nem csinált semmit, csak ült, és iszogatott. Senki sem volt körülötte, csak ő egymaga kuksolt a sötét sarokban. Már elég régóta figyeltem őt. Igen. Biztos vagyok benne, hogy ez Ő. Felismerem. Minden stimmel. A haja, az arca, a tetoválásai. Igen. Ő nem más mint Justin Bieber. Már túl régóta bámulom őt. Olyan régóta, hogy ezt ő is észrevette. Zavarodottan hajtottam le a fejem. De azt azért éreztem, hogy most ő kezdte el fürkészni az arcom. Engem bámult. - Azt sem tudom mit tegyek. Az utolsó kortyot az italomból felhörpintettem. Egy gyors pillantást vetettem a barátaimra, akik még mindig táncoltak. Visszanéztem, a szemem akaratlanul is a sötét kis sarokra került. Már nem volt ott. Hová tűnt? Kissé csalódott lettem.

És akkor hirtelen valaki leült mellém. Justin volt az. Annyira meglepődtem, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. 

- Szia. - szólított meg.

- őőő.. Szia. - kissé zavarodottan, akadozva szóltam vissza.- nem voltam biztos benne, hogy csakugyan hozzám beszél. De már senki sem volt a pultnál. Csak én és ő. 

- Hogy telik az estéd? - kérdezte. 

- Eléggé jól. - eléggé jól? A fellegekben éreztem magam ebben a percben. - Na és a tiéd? - már normálisan, nyögdécselés nélkül tudtam beszélni. 

- Szokásos.. legalábbis eddig az volt. - mosolyodott el. 

Szólt a pultosnak, és rendelt még két koktélt. Az egyiket az én részemre. 

- Köszönöm. De miért kapom? 

- Csak úgy. - válaszolta, még mindig vigyorogva. - Mi a neved? 

- Nicole. Nicole Buttler a nevem. 

- Szép név. Én Justin Bieber vagyok. 

- Tudom. - erre már én is felszabadultan kezdtem el nevetni. 

- Igen, azt gondoltam. Van kedved beszélgetni? 

- Aha, persze. - próbáltam közömbösen válaszolni, kisebb-nagyobb sikerrel. 

- Akkor menjünk arrébb és ott folytatjuk. - megfogta a kezem és a legeldugottabb helyre vezetett. Itt még a zenét is halkabban lehetett hallani. Kézen fogva oda vezetett, majd leültünk. Ő velem szembe ült le. Először csak néztük egymást. Egymás szemébe nézve, bámultunk egymásra. 

El sem hiszem. Itt ülök Justin Bieberrel. Lehet, hogy csak álmodom? Miért pont velem történne ez meg? Nem érdekel. Egyszerűen fantasztikus érzés. Gyönyörű barna szemei vannak. Csend volt köztünk, de nem az a kínos fajta csend. Teljesen megbabonáz velük. 

- öhm.. És minek köszönhetem mind ezt? Miért jöttél oda hozzám? - törtem meg a csendet. 

- Mert láttam, hogy engem bámulsz és, hogy bejövök neked. - vigyorgott. 

- ..Aha. - csak ennyit bírtam kinyögni. 

- Igazam van? 

- Nem is tudom. 

- Ugyan már! - még mindig vigyorgott, és egyfolytában a szemembe nézett.

- Hát, ha úgy vesszük.. igen. - hangsúlyoztam ki az igen szót. Éreztem ahogy az egész arcom lángokba borul.

- Tudtam én! - önelégült mosoly ült ki az arcára. 

Ebben a percben az egyik barátja jött oda hozzánk. Alaposan végig mért engem, majd Justinhoz fordult. Váltottak néhány szót, majd Justin közölte vele, hogy ő még marad. 

- Akkor induljunk! - állt fel az asztaltól Justin. 

- Mégis hová? - néztem rá kérdően.

- Nicole, természetesen hozzám! - válaszolta. 

- Nem. Miért mennék én veled? - tiltakoztam, bár legszívesebben már mentem is volna vele. 

- Gyere már! - ismét megfogta a kezem, és a hátsó kijáraton át a kocsijáig vonszolt. - Ülj be! - nyitotta ki a kocsi ajtaját. 

Én csak szótlanul beültem. Megkerülte a kocsit, és már ült is be. A kocsi szélsebesen, szinte már repült a sötét éjszakában. Már hajnali egy körül járhatott az idő. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit keresek itt. Tudtam, hogy nem a legjobb ötlet, de mégis szerettem volna. Legszívesebben életem végéig kocsikáznék vele. 

- Gyönyörű vagy! - szólalt meg. 

- Köszönöm.. - pirultam el. 

- Még csak most néztem meg jól, hogy milyen szexi ruhában vagy. - kacsintott rám.

- Inkább az utat nézd! Így is sokat ittál, és vezetned sem kellene..

- Hány éves vagy? - nem törődve azzal amit mondtam, tett fel egy kérdést. 

- 17 vagyok. 

- Hmm.. Van barátod?

- Nincs.

- Testvéred?

- Az sincs.

És így ment tovább az út. Mindenféle kérdést feltett, amire én válaszoltam. Rövid idő alatt, szinte az egész életemet kikérdezte. Amikor odaértünk a házához, csak ámulni tudtam. Hatalmas és gyönyörű ház. Újra kézen ragadott és felvezetett a szobájába. Én helyet foglaltam, addig ő lement; azt mondta, hogy hoz valamit. Rövid időn belül vissza is tért. Mindenféle piát hozott fel. Alig bírta el, olyan sokat hozott. Szépen lerakosgatta őket egyesével az asztalra. 

- Te le akarsz itatni engem? -  kérdeztem. 

- Nincs szándékomban. Egyedül vagyunk itthon, miénk az éjszaka. Bulizzunk! - vigyorgott, majd el is kezdett inni. 

Nekem is nyújtott egyet, amit végül is elfogadtam. Rossz ötlet. Tudom, hogy rosszul csinálom, amit csinálok. De nem tudtam nem- et mondani. Közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Rendesen kiismertük egymást. Jól éreztük magunkat. Mire észbe kaptam már az ágyon voltunk és forrón csókolóztunk. Justin rám mászott és csókolózni kezdtünk. 'Állj! - súgta egy belső hang. De nem. Nem törődtem vele és átadtam magam ennek a csodálatos érzésnek. 

#2.~ Készülődés

 Hello:)

Meghoztam a következő részt. És ez már hosszabb lett:D:D Különösebb hozzáfűznivalóm nincs. Egy kicsit később hoztam a részt, de nagyon beteg voltam. Ma sem vagyok suliba, így nyugodtan tudom hozni a kövi részt. Ebbe a részbe még nem, de következőben már Justin is benne lesz! Jó olvasást !:)

Tamara.

   Valami hangos sípolásra keltem fel. Hát persze, az ébresztőóra. Gyorsan kinyomtam. Nem akartam felkelni. Eleve az egész naphoz nem volt kedvem. Már nyolc óra volt. Lassan, és nehézkesen kivánszorogtam az ágyamból. Bementem a fürdőszobámba. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Kifésültem a hajam, és egy laza copfba fogtam. Felkentem a szempillámra egy kis spirált. Gyorsan magamra kaptam a legkényelmesebb mini farmeromat, és a kedvenc ujjatlan pólómat. Leszaladtam a lépcsőn, és anyut kerestem. 

- Szia anya! -a konyhában meg is találtam és egy nagy puszit nyomtam az arcára. - Apa hol van ?

- Apád elment dolgozni..  -zavarodottan válaszolt. Éreztem, hogy még akar valamit mondani, de a szava elakadt. Nem értettem, de nem is foglalkoztam vele. 

- Milyen idő van kint? -lusta voltam kinézni.

- Ugyan kicsim, Los Angelesben élünk, és a legmelegebb időszakban járunk! Természetesen hét ágra süt a nap, mint mindig! 

- Remek! Akkor elugrok a boltba. Mit hozzak? - mindenképpen ki szerettem volna szellőztetni a fejem. 

- Már írtam egy listát. -nyomta a kezembe, a pénzzel együtt. 

- Oké. Elviszem a kocsidat, majd jövök. - köszöntem el.

Felkaptam az asztalról a kocsikulcsot, és indultam. Az ajtóban még megálltam, felvettem az egyik converse tornacipőmet. A táskámba beledobáltam a szükséges dolgokat és már viharoztam is a kocsihoz. Eléggé siettem, hiszen még az estére is készülnöm kell. Beszálltam a kocsiba, lepattantam az ülésre, a táskámat pedig levágtam magam mellé. Beindítottam a kocsit és elindultam. Nincs valami közel a bolt, úgyhogy ráhajtottam. Nem sokra rá megcsörrent a telefonom. Vicky volt az, még megbeszéltünk mindent pontosan, az estével kapcsolatban. Nem sokáig beszéltünk, és kezdtem unatkozni. Bekapcsoltam a rádiót. Sehol sem találtam semmi jót. Miközben kapcsolgattam az egyik adón meghallottam, hogy Justin Bieber megy. Itt megállítottam, és az ő számát kezdtem hallgatni. Nagyon is szerettem a zenéit és ő magát is.  Igazi álompasi, és a hangját is imádom. Persze csak álmodozhatok róla. Nem beszélve arról, hogy milyen nagylelkű, és, hogy mennyit adományozik. Akármennyire is szeretem őt, mégsem vagyok az a fajta rajongó aki sikítozva elájulna ha szembe jönne vele az utcán. És az a rajongó sem vagyok aki minden nap tweetel neki a twitteren. Nem. Én nem az effajta rajongó vagyok. Csak kedvelem, és kész. Míg ezek a gondolatok jártak a fejemben, oda értem bolthoz. Kikászálódtam a kocsiból, magamhoz vettem egy kosarat, és bementem. Kellemes hideg levegő csapott meg, mikor beléptem. Elkezdtem olvasni a listát. Sorba mentem, és kerestem a bevásárló listán szereplő árukat. 

- Szia Nicole! -ismerős hang szólt a hátam mögül. 

- Szia Mike! Rég láttalak. - egy kedves régi ismerősömmel találtam magam szembe.

- Igen. Hú, de sokat változtál. Nagyon csini vagy! - kacsintott rám.

- Ugyan már, ne túlozzunk. De azért köszi!

- Igazán nincs mit! Hallom te is jössz este a buliba. 

- Igen.. Vicky kényszerített. - grimaszoltam. - Miért, te is ott leszel? 

- Pontosan. Múltkor én is találkoztam a bulik királynőjével, és engem is ő hívott el. 

- Az szuper! Végül is nem minden nap mehet az ember Los Angeles leghíresebb klubjába bulizni. 

- Ahogy mondod! Bár nem tudom jól fogom- e érezni magam a történtek után..

- Szerintem minden rendben lesz. Végül is Vicky dobott téged.. és ha már ő maga hívott meg akkor biztos nem lesz probléma. Hidd el ő is változott azért ez a hosszú idő alatt! Jól fogod magam érezni! 

- Remélem úgy lesz ahogy mondod! Akkor este találkozunk. Hello! - búcsúzott el. 

- Szia. - olyan gyorsan elviharzott, hogy már meg sem hallotta mit mondok.

Hirtelen, a hideg kirázott, amit nem tudtam hova tenni.. Észbe kaptam, hogy a hűtő előtt állok. Gyorsan tovább mentem, megvettem még a maradék dolgokat. Utoljára egy pálcikás jégkrémet vettem magamnak. Nagyon meleg volt, így megkívántam. A kasszánál nem álltak sokan. így ott hamar végeztem. Bepakoltam a csomagtartóba és már indultam is haza. A haza vezető út valahogy már kellemesebb volt, élveztem ahogy a szél az arcomat fújja, miközben és száguldok. Hamar haza is értem. Anya bevitte a csomagot a konyhába. Én odaszaladtam a postaládához. Csak egy fontos, hivatalos levél érkezett, Sophie Cook-nak címezve, azaz az anyukámnak. A legfurább az volt benne, hogy az apám küldte. De miért küldene ő ilyen levelet? Ráadásul hivatalosat? Bevittem a levelet és ledobtam az asztalra.- végül is nem nekem szól, akkor nem foglalkozok vele. Már szaladtam is fel a szobámba, és ruhát kezdtem keresni az esti bulira. 

#1.~ Vicky terve

- Nicole! Nicole.. Nicole.. - a legjobb barátnőm zökkentett ki a gondolataimból.
- Ha? Hogy.. mi? - kérdeztem vissza.
- Miért nem figyelsz? Valami baj van?
- Dehogy is! Csak egy kicsit elábrándoztam.
Úgy van, egész végig a külvilágot kizárva, feledkeztem bele a gondolataimba. Sokszor van ilyen. A fejemben élem a tökéletes álomvilágom, ahol minden nagyszerű. Néha jó ha az ember a gondolataiba meredve átgondolja az életét. De most nem is ebben a világban voltam, csak úgy kikapcsoltam az agyam. Így semmit sem hallottam abból amit Vicky mondott. Az iskola menzáján voltunk. Nem voltam éhes, ezért csak egy üveg vizet vettem. Annak is csak a kupakjával játszadoztam, és így sikerült elbambulnom.
- .. ő igen. Hol is tartottunk? - próbáltam érdeklődést mutatni.
- A bulinál. Tudod, hogy eljössz- e!?
- Ó, hát persze. Még mindig a buli. Ugyan már!.. Vicky esze nem is járhat máshol. - kacsintottam rá.
- Ahogy mondod! De most már induljunk haza.
Egész haza vezető úton győzködött. Ismerem már őt, úgysem adta volna fel! Nem tehettem mást, beleegyeztem. Csak remélem, hogy nem négykézláb mászva kell Vickyt hazavinnem, mint múltkor.. Hajlamos túlzásokba esni.
Hazamentem , s próbáltam nem a másnapi bulira gondolni. Fogtam a laptopomat és leültem vele az ágyra. Egész nap gépeztem és a gondolataimba merültem. Egy gondolat nem ment ki a fejemből, ezzel vesződöm már kettő napja. Nem tudom kiverni ezt a gondolatot a fejemből...

Prológus

Sziasztok! Magamról csak annyit, hogy a nevem Tamara,- és ez bőven is elég. Életem első blogját kezdem írni. Már régóta gondolkoztam azon, hogy belefogok egybe, és most nekikezdek. Mivel kezdő vagyok, még sokat kell tanulnom. De gyakorlat teszi a mestert! Próbálok minél jobb lenni, egyszer biztos én is bele fogok jönni. Ezt a blogot elég hosszútávúra tervezem, nem csak ilyen már  részes történet, hanem a végtelenbe és tovább! :) Másik blogba nem is tervezem belefogni, egyenlőre ezt az egyet szeretném írni. A Belieberek csoportját támogatom, így ez a blogomnak az egyik főszereplője Justin Bieber lesz. Nem is rabolom tovább az időt, megírtam nektek a Prológus részt. Remélem tetszeni fog nektek a blogom!

Tamara.

    Az álomvilág csodálatos. Fantázia-valóság. A két ellentét. Van amikor egyszerűbb elmenekülni a gondolatainkba. Ott a saját történetünket írjuk, tudatunk nélkül. Mi irányítjuk azt a világot amit a fejünkben megálmodtunk, a rideg valóságot magunk mögött hagyva. Lehetséges, hogy az álmok valóra válnak? Csak hinni kell bennük! Ez történt velem is. Sosem gondoltam volna, hogy az életem ennyire megváltozik. Teljes fordulatot vesz. Fura, hisz nem is volt ez az álom, az álmom! Nem érted? Nem baj, majd idővel megfogod! Még sosem gondolkodtam azon, mi lenne ha...

De mégis megtörtént, és én ennek örülök. Akadályok mindig vannak! Amit meg kell tanulni kezelni, és semmibe venni! Follow your dream!xx  - Nicole Buttler.